A Megszállott szállodás blogregény második részében Árpád találkozik a szállodai dolgozókkal, akik most már a beosztottjai.
Furcsa érzés most először úgy vezetni a balatonalmádi szálloda felé, hogy az nem egy rendezvénye helyszíne, hanem a munkahelye, kicsit az övé is. Árpád először a tulajdonossal beszél, majd először összehívják a középvezetőket, és nekik jelentik be az új szállodaigazgató kinevezését. Ezután pedig, a következő körben a teljes, kb 80 fős személyzetnek. Bár már sokan ismerik a korábbi közös munka kapcsán, ez most egy más helyzet: már nem egy ügyfél, hanem a főnökük. Érződik a várakozás.
A személyzet egy kicsit felenged, Árpád az elvárásaival folytatja, amiket eddig minden általa vezetett helyen ismernek:
A személyzet reakcióiból egyelőre nem sokat lehet leolvasni, de az egyik középvezetőnek mindez nem tetszik. Különösen fontos lenne, hogy ő példát mutasson a többieknek, és hogy rendben legyen, hiszen vele sokszor találkozik a vendég. Árpád külön is beszél vele, de úgy érzi, nem jutnak előre.
A következő napokban az is kiderül, hogy a személyzetben van még néhány ember, akik nem úgy állnak a vendégekhez, a szállodai munkához, ahogy azt Árpád elengedhetetlennek tartja.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nem sokkal azelőtt, hogy Árpád elvállalta az igazgatói felkérést, két középvezető is távozott. Pedig velük jól lehetne együtt dolgozni, és hiányzik is a munkájuk.
Az egyetlen jó hír, hogy Árpádtól függetlenül pont akkor kezdett a szállodában dolgozni egyik korábbi értékesítő kollégája, Hirholcz Ákos, akivel biztos, hogy most is megértik majd egymást.
Mit lép Árpád a csapatba nem passzoló kollégákkal kapcsolatban? Olvasd el a következő részben.
Miről is szól ez a blogregény?
Az előző részt elolvashatod itt.
