A Siketvakok Világnapja (június 27.) szeretném megosztani Veletek egy korábbi interjúmat Soltész Miklóssal. Miklós nemcsak sokat utazik, hanem élményeit a www.hallatlan.cafeblog.hu blogon osztja meg az olvasókkal. Nézzétek meg.
Az interjút emailben készítjük, most is olvassa a kérdéseimet, és emailben válaszol, hogyan lehetséges ez?
Egy úgynevezett képernyőolvasó-program az írott, szöveges részeket megfelelő szerkezetben és sorrendben hangosan elmondja. A folyamatba billentyű parancsokkal beavatkozhatok és pillanatnyi igény szerint változtathatok. A vakok számára ez hatalmas segítség, de a hazánkban legelterjedtebb JAWS vagy NVDA programok is csak akadálymentes (értsd nem grafikus) felületen tudják segíteni a fogyatékkal élőket. Egy e-mail felolvastatása, egy válasz megírása ilyen akadálymentes alkalmazás a képernyő olvasók számára. Egér helyett nyilakkal és más billentyűkkel történik a vezérlés.
Sokfelé járt már a világban? Miért utazik?
Mi a sok?
Még mindig rengetegen vannak kis hazánkban, akik egész életükben ki sem teszik a lábukat az országból. Az elmúlt két évtizedben évente, két évenként sikerült valahova eljutni – köszönhetően párom érdeklődésének, mozgékonyságának. Amióta anyósomat szárnyaink alá vettük és feleségem mozgékonysága is alább hagyott – megritkultak a lehetőségek.
És akkor a felsorolás: francia Disney Land Párizzsal, Anglia, Szlovákia, Anglia-Skócia, Erdély, Írország- Észak-ír tartomány, Erdély, Párizs, Egyesült Államok, Bulgária.
Utazni pedig azért utazok amiért mindenki más: személyesen megtapasztalni azt amit nem lehet fotelból. Ehhez pedig jó társaság is szükséges, melynek segítségével lehet elmélyíteni az út során keletkező élményeket.
Legtöbbször családdal megy, belevágna-e egyedül is?
Az utak többsége családi szervezés volt a legutóbbi bulgáriai utat leszámítva, melyen a Siketvakok Országos Egyesületének vezetőségi tagjaként és megbízásából vehettem részt.
A plovdivi kísérőm talpraesettsége bizonyította számomra, hogy bárkivel és bárhova el lehet menni, ha megfelelő partnerségi kapcsolat alakul ki a résztvevők között. Segítség nélkül szülővárosomban sem tudok közlekedni, ellenkező esetben akár az egész földgolyóbison.
Hogyan készül fel?
Az internet rengeteg információ tárháza. Érdemes előre olvasgatni, mert sokszor gyorsan kell dönteni a helyszínen. Ismeretek birtokában nagy valószínűséggel a jobbik választást lehet megtenni.
Mikor lett siketvak? Vannak emlékei korábbról?
A retina pigmentosa diagnózist a János kórház már 1977-ben megállapította, de én csak 1983-ban értesültem róla, tehát 32 éves koromban. Addig éltem kortársaim szokványos életét: tanultam, dolgoztam, családot alapítottam. 1993 decemberében a fokozatosan romló látásom mellé egy vírusos betegség következtében hallás károsodás is fellépett, innen datálható a siketvakságom. 1995-ben rokkant nyugdíjba küldött a legutolsó munkahelyem és 12 év csend után mozgalmassá vált életem.
Hogyan érzékel egy konkrét látnivalót?
Ha van, vizuális emlékeim valamint a társaságomban lévők szavai, leírása alapján. Sokat segít, ha előzetes olvasmányok szóltak a látnivalóról.
Milyen emlékekkel tér haza?
Hangulat halmazokkal. A látás kivételével mindegyik érzék érzékszerv komplex összességével. Hol egy íz, hol hang, hol valamilyen tapintás dominál egy hangulatban és így válik számomra emlékezetessé.
Volt-e esetleg kedvenc helye?
Anglia. Mindig hozta a szinte megszokottat, de mindig akadt meglepetés is.
A kép illusztráció, Skóciát ábrázolja.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: